fbpx
Print this page

Interjú az akadémikus Lukács Miklóssal, valamint Ferencz Győzővel és Tihanyi Lászlóval

2023. november 06.

Jazztörténeti eseménynek lehettek tanúi a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasótermében a résztvevők, mert Lukács Miklós cimbalomművészt október 13-án a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia akadémikusának választották meg.

Interjú az akadémikus Lukács Miklóssal, valamint Ferencz Győzővel és Tihanyi Lászlóval

Lukács Miklós nemcsak jazzben, hanem a kortárs zenében, klasszikus zenében is alkot, jelentős szerepet vállal. Ezért is volt óriási öröm, mikor a székfoglaló előadáson a bevezetőben elmondta Ferencz Győző, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke, hogy Lukácsot, mint jazz-zenészt választották tagjaik közé, sőt az is elhangzott, hogy szeretnének a jazz felé nyitni ezután. A kevés tagot számláló Zenei Alkotóművészeti Osztályban van már a jazzben is mozgó, pontosabban a szabad zenéhez köthető alkotó, Dukay Barnabás személyében. De a tagok között található a nemzetközileg elismert Kurtág György komponista, akihez Lukácsot hosszú évek óta szoros zenei együttműködés köti.
Lukács Miklóssal készült interjú előtt megkérdeztem Ferencz Győzőt, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnökét és Tihanyi Lászlót, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Zenei Alkotóművészeti Osztályának elnökét az akadémiai tagság feltételeiről, döntésükről.

Ferencz Győző: A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának alkotóművészek lehetnek a tagjai, azaz előadóművészek nem. Ezt megalakulásakor, 1992-ben az alapítók így rögzítették az alapszabályban. Ennek megfelelően zenei területen például zeneszerzők lehetnek tagjaink, de hangszeres előadóművészek vagy karmesterek nem. Persze jól tudjuk, hogy a határok nem húzhatók meg ilyen mereven, sok esetben az előadóművészek vitathatatlanul alkotó módon járulnak hozzá a zenei kultúrához. És ezt igyekszünk is érvényesíteni tagfelvételkor.
A jazz-zenészek szinte mindig alkotóművészek, nemcsak saját szerzeményeik jogán, hanem mert minden improvizáció zenei kompozíció.
A Széchenyi Akadémiába - minden akadémia így működik - új tagokat a már meglévő tagok választanak. Évente tartunk közgyűlést, hónapokkal előtte lehet jelölni új tagokat, mivel - minden akadémiának - nekünk is zárt létszámunk van, osztályonként évente általában egy rendes tag vehető fel. Legalább két jelölés szükséges ahhoz, hogy valaki felkerüljön a szavazólistára. Lukács Miklós esetében ez történt: többen is javasolták, a közgyűlés pedig tagjai közé választotta.
A Széchenyi Akadémia vezetősége a közgyűlések előtt mindig összeül, hogy áttekintse, megbeszélje a beérkezett javaslatokat. (A vezetőség tagjai az elnök, ügyvezető elnök és az egyes osztályok elnökei.) Ezeken az üléseken már évek óta mindig elhangzik, hogy jó lenne jazz-zenészt is tagok között tudni. Kiváló muzsikusok vannak köztük, és azt gondoljuk, a maga módján példaértékű lenne, hogy nagyszerű zeneszerzőink ezzel jeleznék, mennyire értékes műfaj a jazz, mennyire elidegeníthetetlen része az egyetemes zenei kultúrának.
Lukács Miklós esetében minden feltétel adott volt. Komponista, aki alkotó módon használja hangszerét, ezenkívül többféle zenei műfajban is maradandót alkotott. Székfoglalója valóságos ünnep volt.

Tihanyi László: A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia csak alkotóművészeket vesz fel tagjai közé, ezt a megalakuláskor az alapszabálya rögzítette. Ezt a Zeneszerzői Osztály – elsősorban Jeney Zoltán javaslatára – úgy értelmezte, hogy azok is tagok lehessenek, akiknek nem elsődleges tevékenységük a komponálás, de van, vagy volt ilyen irányú aktivitásuk. Így lett tag Dobszay László, Kocsis Zoltán, és jelenleg is tag Matuz István és Csalog Gábor. Ugyancsak Jeney Zoltán kezdeményezte, hogy azok a jazz-zenészek, akik aktívan és kreatívan használnak darabjaikban, improvizációikban kortárszenei elemeket, ezzel a kortárs komolyzenét is gazdagítva, ugyancsak helyet kaphassanak a tagok között. A tavalyi jelöltlistára több ilyen jazz-zenész is felkerült – a számításba jövő „klasszikus” zeneszerzők mellett – és Lukács Miklóst támogatta a tagok többsége. A tagságról, az illetékes osztályok javaslata alapján, a Közgyűlés dönt, így lett tagunk tavaly Lukács Miklós, valamennyiünk nagy örömére. Reményeink szerint több, ilyen művészi profilt felmutató jazz-zenész is tagunk lehet a jövőben, bár – mivel a SZIMA összlétszáma rögzítve van – évente rendszerint csak egy rendes tagot vehetünk fel a Zeneszerzői Osztályba.

Interjú az akadémikus Lukács Miklóssal, valamint Ferencz Győzővel és Tihanyi Lászlóval

Lukács Miklóssal készült interjú:

  • Irk Réka / Jazz.hu: Hogyan jutottál el ehhez a mérföldkőhöz, ami nem csak számodra az, de a magyar jazztörténetbe is beírtad a neved a legnagyobbak közé ilyen fiatalon? Miért fontos ez a lépés a magyar jazz számára?
  • Lukács Miklós: Én tettem a dolgomat, mint mindig. Hogy a jazztörténetbe beírom-e ezzel az elismeréssel a nevem, azt nem hiszem, ezek túl nagy szavak. Viszont tény, hogy nagy lepést tett az Akadémia, hogy a műfaj felé nyitott. Az utóbbi pár évben azt tapasztaljuk, hogy a jazz műfaja egyre jobban perifériára szorul. Például Liszt Ferenc-díjat már nem kaphat jazz-zenész és még hosszan sorolhatnám, miért érezzük kirekesztve magunkat sokszor. Ezek a dolgok sajnos rengeteg feszültséget generálnak a szakmán belül is, ami természetes következmény ilyenkor, de nem jó felé vezet. Most kaptunk egy pozitív visszajelzést, egy erőt, ami szerintem már nagyon hiányzott a műfajnak. Az akadémia tagjai a zenei “krémet” alkotják. Egy nem sok tagból álló, válogatott, elit társaság. Nagyon körültekintően válogatják meg, kit vesznek maguk közé.
    A jazz műfaj irányába a nyitás, a műfaj igen jelentős elismerése részükről. Elismerik, hogy bizonyos előadók maradandót alkotnak és magas színvonalon működnek nem csak itthon, hanem bárhol a világban.

 

  • IR / Jazz.hu: Lehet arról az olvasóknak tudniuk, hogy hogyan történik a választás? Ezekután mi az, amit elvárnak tőled?
  • Lukács Miklós: Több lépcsős folyamat és sok mindent mérlegelnek. Az eddig elért eredmények nyilván a legfontosabb kritériumok közé tartoznak. Számít a kor is, mondjuk én elég fiatalnak számítok az akadémikusok körében. Talán én vagyok most a legfiatalabb tag. 
    Különösebb elvárás nincs, mivel aki bekerül, már önmagában elég magas elvárásnak felelt meg. Magammal kapcsolatban lesznek még nagyobb elvárásaim.

Interjú az akadémikus Lukács Miklóssal, valamint Ferencz Győzővel és Tihanyi Lászlóval

  • IR / Jazz.hu: A terveid között szerepel esetleg, hogy doktori fokozatot szerezz?
  • Lukács Miklós: Régebben foglalkoztatott ez a dolog. Amikor tanuló voltam, más rendszer volt, lehetőség nem volt erre, viszont akkor lett volna igazán időszerű. Lendületben voltam, ráértem, nem okozott volna problémát.
    Most a tanítás miatt lenne fontos, de 23 év után oktatói tevékenységemet ebben az évben befejeztem. 
    Rengeteg dolgom van, sokat utazom, koncertezem, komponálok. A pályafutásomat és a nemzetközi híremet akarom egy másik szintre emelni a jövőben. Ehhez nem szükséges doktori fokozatot szereznem.

 

  • IR / Jazz.hu: A székfoglaló előadásod címe a „Kompozíció – Improvizáció” volt. Három részben fejtetted ki e témakörben gondolataidat szóban és zenében. Először röviden ismertetted az előadásod címében rejlő gondolataidat, majd a saját szerzeményedet megelőzte és zárta egy-egy Kurtág György kompozíció. A következő rész a könnyűzenéjé volt, majd a harmadik részben bevontad a jelenlevőket egy kis játékba, ahol közönség soraiból megadott két hangból, egy hangnemből és egy hangulatból alkottál ott helyben egy zeneművet. Miért pont így osztottad fel az előadásodat?
  • Lukács Miklós: Fontos szempont volt, hogy egy színes és érdekes előadást tartsak. Érinteni akartam majdnem mindent, ami ehhez a témához kapcsolódik. Meg akartam mutatni, hogy bonyolultnak tűnő dolgok hogyan válnak rögtön egyértelművé, ha megfelelő módon közelítjük meg őket. A hangszerem ráadásul még mindig különlegességnek számít. Az irodalma a huszadik században kezdődött és a műfajokba való beszivárgása a mai napig tart. Rengeteg mondanivalóm és mutatni valóm lett volna még, de az időt is figyelembe kellett vennem, ami rendelkezésemre állt. Játékommal a végén bevontam a közönséget, de közelebb is hoztam ehhez a témához őket. Részesei lettek egy kompozíciónak, amire én improvizáltam.

Interjú az akadémikus Lukács Miklóssal, valamint Ferencz Győzővel és Tihanyi Lászlóval

  • IR / Jazz.hu: Az oktatói tevékenységre is utaltál az előadásod végén, hogy mennyire fontos az improvizáció, amit a tanításban is alkalmazol. Épp nem tanítasz, ahogy említetted. Melyik korosztályt tanítanád legszívesebben?
  • Lukács Miklós: Igen, befejeztem a tanítást. Foglalkozom a dologgal, csak máshogy. Épp etűdöket írok cimbalomra, fejlesztési szándékkal. A pálya alatt minden korosztályt tanítottam. Volt, akinek én adtam először cimbalomverőt a kezébe. A zeneiskolai oktatás a legfontosabb! Annak van a legnagyobb felelőssége! A zeneiskolai tanárokra hárul a legnagyobb és legfontosabb munka. Ha úgy döntök, hogy pár év múlva újra érzek hitet és erőt az oktatáshoz, akkor már kifejlett művészpalántákkal foglalkoznék szívesen. A zenéről, a hangszerkezelés sokszínű árnyalatáról fejleszteném tovább őket, és arra készítenék fel igazán, ami szerintem az egyik legfontosabb dolog egy végzett művésznél, mégpedig, hogy mit vár el a világ tőle. Hogy kell tudatosan megfelelni az elvárásoknak! Miként kell ezt a hangszert képviselni, hogy a világ még jobban megismerje és elfogadja! Ezek nagyon fontos dolgok! Ezt szívesen csinálnám, mert szeretem megosztani a tapasztalataimat. Nagyot változott az elvárás húsz-harminc év alatt, aki aktív, igazán az tudja a legjobban.

Interjú az akadémikus Lukács Miklóssal, valamint Ferencz Győzővel és Tihanyi Lászlóval Ferencz Győző és Lukács Miklós

  • IR / Jazz.hu: Hogyan tovább? Milyen kihívások várnak rád a közeljövőben? Milyen terveid vannak a jövő évre?
  • Lukács Miklós: Újabb lemezeim fognak megjelenni hamarosan, sokat fogok utazni, koncertezni külföldön. A pályámat szeretném egy másik szintre emelni, mint már említettem. Tudatos döntés részemről. Aki ismer, tudja, hogy szeretem a kihívásokat! Minden hangszeresnek van egy önképe és definíciója magáról, a sorsáról és hangszeréről, amit örökölt az elődöktől. A cimbalmosoknak is van hagyatéka természetesen! Ezt akarom továbbfejleszteni, előre vinni! Ami az akadémiai tagságomat illeti, én vagyok az első cimbalmos is, nem csak jazz-zenész, aki ezt elérte! Ez mérföldkő a hangszerem történetében! Pontosan ilyenekre gondolok, viszont nem csak idehaza szeretnék elérni hasonló, fontos eredményeket! Óriási munka vár rám!

 

Fotó: Szigeti Tamás / Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia