Mint megtudtam, a lemezborítóra szánt fotók elkészítéséhez kézenfekvő helyszínnek látszott a BJC-hez pár lépésre lévő Duna-part, amiből logikusan következett, hogy az album címében legyen utalás a nagy folyóra. Először a Blues on the Danube vetődött fel, de kiderült, hogy a koncertnek a lemezre felkerülő számai között nincs blues, így került a „No” szócska az egyébként is „blikkfangos” címbe. 

Szólnunk kell az NKA támogatásával immáron 16 éve működő zenei „cserekereskedelemről”, amely a BJC péntek esti műsorainak „gazdája”, a Harmónia Jazzműhely és a londoni 606 Club között áll fenn. Minden évben négy alkalommal egy-egy neves brit zenészt vagy énekest fogadnak, akik a legjobb hazai jazzerek kíséretével adnak koncertet, és ugyanez a gyakorlat működik az „ellenirányban” is, azaz magyarok brit háttérrel. Csak néhány név az utóbbi hónapokból: Emma Smith, Liane Carroll, Heidi Vogel, Londonba pedig Tony Lakatos, Horváth Balázs vagy Kanizsa Gina vitte jó hírünket. (Eddig kb. 70 fő utazott az angol fővárosba a másfél évtized alatt.)    

Szabó Dani (1975) pályáját negyedszázada követem, mégpedig azóta, amikor 1998-ban Tzumóval holtversenyben megnyerte a Rádió Füsti Balogh Gáborról elnevezett zongoraversenyét. Nagy feltűnést keltett már „Frictions” c. albuma is, számomra pedig felejthetetlen élmény a triójának neve alatt 2009-ben megjelent „Contribution” c. lemez bemutatója, amikor személyesen megismerhettem Chris Pottert, aki a lemez vendégszólistája volt. (A soha meg nem ismételhető formációban Szandai Matyi bőgőzött és a már akkor is Amerikában élő Németh Feri dobolt.)  Mindkét lemezen számos kiemelkedő szerzeménye bizonyította, hogy Dani komponistaként is a legjobbak közé tartozik. Aztán sok évi sikeres amerikai pálya következett, amelynek egyik eredménye az „A Song from There” c. lemez, amelynek minden száma ugyancsak saját szerzemény. (Mi több, a címadó szám az itt tárgyalandó lemez 5. tétele...) Zenész partnerei „amerikai triójában” Peter Erskine és Edwin Livingstone voltak. Dani fényes pályájáról, sokoldalú tevékenységéről, hazaköltözéséről, oktatói ambíciójáról lebilincselő részletességgel beszélt Pallai Péternek és Irk Rékának adott interjújában, ami 2024. május 13-án jelent meg honlapunkon. Érdemes elolvasni!

Dani 2011-ben már szerepelt a brit fővárosban a Harmónia szervezésében, amikor az együttesben ugyancsak 2:2 volt a felállás: azaz Julian Siegel tenorszaxofonozott, Martin France dobolt és Dani mellett a felejthetetlen Szandai Matyi képviselte a magyar színeket. Éppen két éve – 2023. dec. 3-án tért vissza Londonba, de akkor 3:1-re a britek győztek. Ian Ballamy tenorozása, Misha Mullov-Abbado bőgőzése, valamint a magyar színpadon is többször látott Winston Clifford dobjátéka mellett frenetikus koncertet adott. Nos, ennek a „visszavágója” történt 2024. november 1-jén a BJC-ben, amelyet ezen a lemezen örökítettek meg.

Mivel Clifford nem tudott jönni, így Juhász Márton (1987) került a dobszerelés mögé. Ahogyan egy tizenkét évvel korábbi cikkben nevezték, ő egy kaméleon, aki a zenei világ legkülönfélébb területein szlalomozik kimagasló eredményekkel. Számtalan hazai és külföldi projektben tűnt fel. Kitűnő képzést kapott Londonban, majd a bostoni Berkleen és többnyire nyugat-európai szereplések fűződnek nevéhez. Csak két nagy formátumú lemezét említeném: a korábbi Discovery-t és az utóbbi Metropolis-t. 

Iain Ballamy (1964), a brit szaxofon óriás már többször játszott magyarokkal. Balogh Kálmán és Lantos Zoltán társaságában is megmutatta kivételes tudását. Komponista vénáját a lemez négy száma mutatja. Hosszú pályája során számtalan brit és amerikai jazzművésszel játszott Django Bates-től Gil Evans-ig. A modern jazz főárama mellett a kísérletező kedvű tenoros az ECM kiadónál több albumon szerepelt már. 

Misha Mullov-Abbado (1991) bőgős a világhírű Claudio Abbado olasz karmester és Viktoria Mullova orosz hegedűművésznő fia, de zenei rangját saját teljesítményével vívta ki. Az ECM kiadó művésze, aki legutóbb közreműködött az ECM Za Górami c. CD-jén. 

Ami a kompozíciókat illeti, az arány 4:3 a brit tenoros javára. Hogy meglegyen az „egyensúly” Monk „Midnight”-jának duó előadása is felkerült a lemezre, amit kifejezetten új és egyéni megközelítésben adnak elő.
Ballamy szerzeményei igazán figyelemreméltóak, a lemezindító – megfejthetetlen című – játékos dal, a „Portisbrad”, a Coltrane-t dicsőítő, hangszeres „fohász”, a „Trane Psalm”, a játékos „Bossy Nova” és a neves jazzerek sztenderdekké avanzsáló kompozícióinak sorához méltó „Strawberries for Two”... De semmiben sem maradnak el az ugyancsak (ha nem még inkább) komponista vénájú Dani szerzeményei: a korábbi lemezein is szereplő melodikus, pop hangvételű „I Crooned It Before” és a magyar folklórkincsből merítő „A Song from There” (egyben sikeres lemeze címadó darabja), valamint az album leghosszabb (csaknem negyedórás) száma, az „Imprints”, amely a kortárs jazz „magasiskolája”. Egyik-másik könnyen dúdolható téma szinte dalszöveget igényel.  
Mind a négy hangszeres játékáról is csak felsőfokú jelzőkkel beszélhetünk. Szabó Dani voltaképpen az est főszereplője, a formáció megnevezése is kezdődhetne az ő nevével. Eredeti játéka az istenadta tehetség, valamint a legszélesebb körű ismeretek és képzések kombinációja. Briliáns szólóiban felvonultatja kivételes tudását.
A kitűnő brit tenoros Iain Ballamy, a Coltrane-iskola eminense, szólói élvezetesek, fantáziadúsak.
A mindkét szülője nevét használó bőgős, Misha Mollov-Abbado mind kísérői, mind szólista szerepében brillíroz.
Juhász Marci nem pusztán helyettesíti a fekete brit ütőst, hanem sajátos ízt ad a produkciónak diszkrét, de annál hatásosabb dobjátékával. 

Végül el kell mondani, hogy az „élő” felvétel a Harmónia Jazzműhely szokásos péntek esti műsorában megrendezett koncerten két brit (Chris Kalcov és Jess Camilleri) és egy magyar (Baffia Boldizsár) hangmérnök jóvoltából került szalagra. (Boldizsár kiváló munkáját számos BJC koncerten tapasztalhatjuk, de alig akad olyan muzsikus, aki ezt a pódiumról meg is köszönné.)
Pallai Péter, a HJM alapítója nem csak producere a lemeznek, de a kiadását anyagilag is támogatta, néhány lelkes jazzbaráttal együtt. (Milyen jó lett volna, ha a koncert teljes zenei anyaga egy 2 CD-ből álló albumon jelenhetett volna meg, hiszen az időtartam duplája volt a lemezre került 72/!/ percnek.) Honlapunk főszerkesztője, Irk Réka (egyben a HJM főmunkatársa) a lemez dizájnját gondozta, kitűnő fotósunk Sztraka Ferenc, pedig a muzsikusokat és a munkatársakat örökítette meg. Mi több, lévén Feri légifotós is, neki köszönhetjük magán a korongon a Szentendrei-sziget madártávlatból készített fotóját is. (Ha már a lemez címében a Duna is szerepel.) A kétnyelvű kísérőszövegeket Pallai Péter és Iain Ballamy írták. 

Összefoglalva: remekül sikerült lemez, az élő felvétel utolérhetetlen varázsával. Négy kitűnő művész lelki rokonságának és feltételek nélküli együttműködésének dokumentuma. Jelentős hozzájárulás annak bizonyításához, hogy a műfaj hazai képviselői a nemzetközi jazzvilág egyenrangú képviselői!     

NO  BLUES  ON  THE  DANUBE      IAIN  BALLAMY – DÁNIEL  SZABÓ  QUARTET  -   Fonó Records

• Portisbrad (Iain Ballamy)
• Trane Psalm (Iain Ballamy)
• I Crooned It Before (Szabó Dániel)
• Imprints (Szabó Dániel)
• A Song from There (Szabó Dániel)
• Bossy Nova (Iain Ballamy)
• Strawberries for Two (Iaim Ballamy)
• Round Midnight (Thelonious Monk

A felvétel a Budapest Jazz Clubban  2024. november 1-jén készült.

Közreműködnek:

Iain Ballamy   tenorszaxofon
Szabó Dániel   zongora
Misha Mullov-Abbado   nagybőgő
Juhász Márton   dobok 

Kapcsolódó cikkek: Interjú a lelkes, meggondolatlan, de szerencsés producerrel, Pallai Péterrel – No Blues On The Danube