Több évtizedes múltra tekint vissza Borbély Mihály és együtteseinek kanizsai fellépése, hiszen eddig a legváltozatosabb formációkkal örvendeztette meg a helyi közönséget. Emlékezetesek a jazzfesztiválokon és koncerteken való programok mellett a népzenei és zenei továbbképzéseken tartott bemutatóik is. A Quartet B, a Borbély Műhely, a Borbély-Dresch Quartet, a Binder-Borbély és a Borbély-Süle duókoncertek mind egy-egy felejthetetlen élménnyel ajándékozták meg a jazzbarátokat. Hasonlóan nagy siker volt a népzenei-néptánc program Farkas Zoltán Batyuval és Tóth Ildikó Fecskével. Így aztán Borbély Mihály joggal tekinthető tiszteletbeli kanizsainak.

A Borbély Műhely az évek óta megszokott összeállításban érkezett Nagykanizsára. Ebben Borbély Mihály szaxofonon, klarinéton, tárogatón és más fúvós hangszereken, Tálas Áron zongorán, Horváth Balázs nagybőgőn és G. Szabó Hunor dobon játszott. A repertoár nagy része régebben CD-n is megjelent felvételekre épült, de egy-két új koncertdarab is elhangzott. A Miracles Of The Night albumról a „Nemhárom álom”, a „Se vonat, se állomás”, valamint Tálas Áron kompozíciója: „A várakozás maga” hangzott el. A Grenadilla lemezről pedig szintén egy Tálas Áron szerzemény, a „Tevemenet” került a műsorba. A Borbély-Dresch Quartet anyagából a „Szignál” című szám került bemutatásra. Az új szerzeményeket még csak koncerten mutatták be. Nagyon megható volt ezekből a „Hommage á FM” szerzemény, amelyet Borbély Mihály volt főiskolai klarinéttanára Meizl Ferenc emlékének szentelt. A másik új darab a „Quartessence” volt. Számomra újdonság volt a Presser Gábor-Adamis Anna szerzőpáros „Ezüst nyár” slágerének jazzes átdolgozása. Hát, igen! Hol van már az ezüst nyár kérdezhetnék sokan a hazai jazz generációból! A ráadásszám a „Ne rejtőzz el” volt. A quartet különleges hangzását az adja, hogy a mainstream jazz hangzást képviselő Tálas Áron és Horváth Balázs játékát jól fűszerezi a Borbély Mihály által képviselt modern jazz stílusok mellett a Kárpát-medencei és balkáni népzenei világ. Ezt színesíti G. Szabó Hunor groove-os dobolása, ami jól tetten érhető a szaxofon-dob és a bőgő-dob párbeszédekben. Szerencsés embernek tartom magamat, és talán a közönség is így gondolja, hogy ilyen színvonalas koncerteteket hallhattunk, s reményeink szerint hallhatunk Borbély Mihálytól és együttesétől. Reméljük, hogy a 2025-ben megjelent „Looking Back From Half Way” anyagát is hamarosan megismerhetjük egy lemezbemutató koncerten!

A Kanizsa Big Band a hazai jazzszintér egyik fontos zenekara. Különösen így van ez, ha egy vidéki big bandről beszélünk, hiszen ezt fenntartani, működtetni több évtizeden keresztül magas színvonalon, felér egy lehetetlen küldetéssel. Nos, a Kanizsa Big Band éppen 20 éve indította el a Vendégségben a Kanizsa Big Band-nél sorozatát, ahol a hazai jazzélet kiválóságai mellett tehetséges fiataloknak is bemutatkozási lehetőséget biztosítottak. A március 28-án tartott koncert egyik különlegességét az adta, hogy egy amerikai énekesnő lépett fel az együttessel. Eddig a nemzetközi jazzvilágból csak a spanyol trombitás Pol Omedes játszott a Kanizsa Big Banddel. A nemrég New Orleansból hazatért és Nagykanizsára visszatelepült Farkas Norbert bőgős és felesége Clotile Farkas amerikai énekesnő volt a Vámos Béla vezette nagyzenekar mostani vendége.

A zenekarvezető szakértelmét és rutinját dicséri az erre a koncertre összeállított műsor, ami – mint minden esetben – figyelembe veszi a vendég/vendégek által preferált stílusokat, kedvenc szerzeményeket. Ezen szempontok mellett természetesen a Vámos Béla által kiválasztott kompozíciók és különleges hangszerelésű számok is meghatározóak voltak. A nyitányként játszott tradicionális szám választása a kicsit talányos „John Brown’s Other Body” volt. A második számban, mint egy díva érkezett a színpadra Clotile Farkas mégpedig az „Orange Colored Sky” című dallal, amit annak idején Nat King Cole vitt sikerre. Aztán a szerelmes hangulat folytatódott Stevie Wonder nagysikerű slágerével a „You Are The Sunshine Of My Life”-fal. A folytatásban Vámos Béla röviden méltatta a tavaly elhunyt Gordon Goodwin-t – egyik kedvenc zeneszerzőjét, hangszerelőjét –, majd felkonferálta a „Stay in Your Lane” című számot, amiben Hetyési Máté baritonszaxofonos szólózott remekül. Aztán újra két dal hangzott fel az „Almost Like Being in Love” világsláger és a még nála is híresebb és gyönyörűbb „Cry Me a River”. Clotile ebben is nagyszerű volt és méltán vívta ki a közönség elismerését. Talán először hallottam a Kanizsa Big Band-től a soron következő Chuck Mangione „Land of Make Believe” szerzeményét, amelyben Dominkó Péter játszotta a trombitaszólót. A közismert slágerek sorozata folytatódott a „Son of the Preacher Man”-nal, valamint a jazz, a soul és a blues ötvözeteként jellemezhető balladisztikus „Georgia on My Mind”-dal. A repertoárból még két örökzöldet emelnék ki. Az egyik a „My Favorite Things” zenekari megszólaltatását, ami hangszerelése miatt vált különlegessé, míg a másik a Clotile által tolmácsolt „Perhaps, Perhaps, Perhaps” latinos örökzöldet. Zárásként egy Duke Ellington és Irving Mills darab, az „It Don’t Mean a Thing” hangzott el. Végezetül a Kanizsa Big Band eddig nem említett szólistái közül Billege Barnabást, Sifter Dánielt, Buzsics Lászlót és Pál Júliát említem meg, mint a fiatal jazzgeneráció tagjait. Talán feltűnt a cikkben, hogy Farkas Norbert bőgőst nem emeltem ki, aki mind bőgőn és basszusgitáron is kiváló teljesítményt nyújtott, de igazi kvalitásait a feleségével együtt előadott duóprodukcióban emelte még magasabb szintre. Ez a bónusz szám a méltán híres „Tenderly” örökzöld tolmácsolása tette fel a koronát az egész koncertre, amire még sokan fognak emlékezni a Nagykanizsai Honvéd Kaszinóban megjelentek közül!

Nagykanizsa, 2026. március 27-28.

Fotó: Halász Gyula