A külföldön hírnévre szert tett magyar származású jazzmuzsikusok „gitáros-triumvirátusának” harmadik tagja egy roma zenész: Bacsik Elek, aki hegedűsként is élvonalbeli muzsikus volt. Tevékenysége főként az Egyesült Államokhoz, korábban pedig Franciaországhoz kötődött. Zaklatott életét jól illusztrálja, hogy a kutatások szerint élete során neve huszonhat változatban került forgalomba... (Két éve az év végi szavazáson magyar jazzlegendákra is lehet szavazni, akiket az év folyamán bemutatunk kedves olvasóinknak, hogy életben tartsuk emléküket – a szerk.)

Oláh Tzumo idén betöltötte a 45-ik életévét. Ez azért érdekes, mert emlékszem arra a 18 éves fiatalemberre, aki Babos Gyula zenekarában (a CD-n „Cumó” néven) ült a billentyűs hangszerek mögött és már akkor érezhető volt, hogy fogunk még hallani róla. Az azóta eltelt időben az álmok valósággá váltak.

Wayne Shorter számtalan kiváló lemeze közül egyik kedvencem a „Without a Net” c. album, amelynek címe nem az egyik számtól kapta az elnevezését. Ezen a korongon a jazztörténet egyik legnagyobb szaxofonművészével az a trió szerepel, amely húsz éven át játszott vele. Szándékosan nem kíséretről beszélek, mert elképesztő kreativitással vettek részt a művészi munkában. Ők látogattak el hozzánk a napokban, és az elhunyt Mestert sem akárki helyettesítette.

Először rendezte meg a Magyar Jazz Szövetség a Dandó Péter Basszusgitárversenyt. A döntőbe tíz kiváló jazzista jutott be. Külön örvendetes, hogy igaz, volt korhatár, de ennek ellenére nagyon fiatal volt a mezőny, 17 és 26 év közötti fiatalok jelentkeztek. Ez a saját hang megtalálásának időszaka.