Az első nap az Up To The Surface és az Emingó lépett színpadra offline és online.
Előttük azonban JazzKovács László (Jazzy) ismertette a három nap eseményét, külön kitérve a díjakra is, amik hazai fesztiválokra és külföldi jazz helyszínekre ad meghívást. Erre majd a díjátadóról szóló beszámolóban fogok külön kitérni.
A zsűri tagjai: Borbély Mihály klarinét- és szaxofonművész, a Zeneakadémia tanára (elnök), Bércesi Barbara a Müpa művészeti szerkesztője, kritikus, Fekete-Kovács Kornél trombitaművész, zeneszerző, a Modern Art Orchestra vezetője, Bacsó Kristóf szaxofonművész, a Zeneakadémia Jazz Tanszékének vezetője;
külföldön: Steve Rubie a londoni 606 Club vezetője, Christoph Klein a bécsi ZWE Jazz Club vezetője, Francisco Sassetti a Philharmonie Luxembourg művészeti tervezésért felelős vezetője.
A pénteki nap általában nem teltházasan indult eddig sem, de sajnos a végére is erős félház lett. Ezen a napon kevésbé ismert zenészek léptek fel, bár a második zenekarban voltak ismerős versenyzők.
Az Up To The Surface minden tagja vagy volt vagy épp hallgatója a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének. A formáció tagjai voltak: Cseke Dániel - szaxofon, Szabó Gergő - zongora, Barakonyi Brúnó - bőgő, Baranyi Bence - dob.
Mindkét zenekar angolul is bemutatkozott, köszöntötte a külföldi zsűrit, Szabó Gergő picivel többet árult el a zenekarról, ami szerintem nem baj, miután nagy figyelem hárul rájuk a helyszínen és online is, így nem árt, ha közelebb kerül a közönséghez a fellépő, hogy az energiaáramlás beindulhasson.
Szabó Gergő 2021-ben diplomázott, 2023-ban kezdte meg a mesterképzést. A nagykanizsai Cseke Dániel a Zeneakadémián 2023-ban szerzett jazzszaxofon művésztanár diplomát. Barakonyi Brúnó jazzbőgő szakon a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem első éves hallgatója, és sok fiatalokból álló zenekarban bőgőzik. A dobos Baranyi Bence 2021-ben szerzett diplomát a Zeneakadémia Jazz Tanszékén.
Az Up To The Surface nagyon friss, nagyon modern zenét játszott, de a hagyományok ott voltak a játékukban. Lehet, hogy véletlen, de Cseke Dani népzenei motívumokat csempészett a modern hangzásba, a szaxofonszólóiba, talán nem véletlenül, mert több free és folk felé mozduló jazz-zenekarban is játszik. Nem hallottam még ilyen modern zenét fújni, de jól szólt. A szopránszaxofon szólóiban akaratlanul is Borbély Mihályt hallottam.
A lüktetés, az ismétlés, ostinato végigkísérte összes dalukat, melyek saját szerzemények voltak. Mindannyian kaptak szólószerepet is. Az utolsó szám a „Cable Television” címet viselte, amely Szabó Gergő szerzeménye és a Jazz Csillagvizsgálón is nagy sikert aratott, de ezúttal Dani felvette a tenorszaxofonját, és az időnként monoton zenei képet hirtelen megváltoztatta, dinamikusabb lett a játékuk, a 80-as évek zenei világát csempészte bele a mai hangzásba. Kiváló zárása volt a koncertjüknek.
A szünet után az Emingó lépett színpadra, akik ugyancsak modern hangvételben játszottak.
A zenekar tagjai közül páran épp a múlt évben léptek fel ugyanezen a versenyen a Sárközi Dina Quintet tagjaként. Ahogy a bemutatkozásukban olvasható, a zenéjükben az egyszerű világzenei dallamok, afrikai és hip-hop ritmusok jellemzőek, valóban ezeket dolgozták össze. A zenekar tagjai: Nagy-Czirok Csaba - szaxofon, Pecze Ádám - zongora, Rhodes, Horváth Botond - gitár, Ambrus András - basszusgitár, Horváth Máté - dob, Arató Illés - ütőhangszerek
Nagy-Czirok Csaba a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem másodéves hallgatója. Pecze Ádám sokoldalúságához nem fér kétség, hiszen a zongora mellett ütőhangszeren és harsonán is folytatott tanulmányokat, sőt 2020-ban média design szakon szerzett diplomát. Jelenleg a Bartók Konzi hallgatója jazz-zongora szakon.
Horváth Botond zenekarvezető a Zeneakadémia másodéves hallgatója. Ambrus András a Bartók Konziban tanult, miközben a BME kognitív idegtudomány mesterszakának is hallgatója. Horváth Máté és Arató Illés a Bartók Konzi jazzdob szakán tanulnak. Chris Potter „Fly to Oslo” című számával kezdtek, majd saját dalokkal folytatták az előadásukat. Érdekes volt a játékuk, főleg a sok hangszer miatt, ráadásul a zongorista Pecze Ádám legtöbb időt a Rhodes-nál töltötte.
A perkás Arató Illés csak egy-egy számban nyilvánult meg érdemlegesen. Leginkább Horváth Botond gitárjátékát és Nagy-Czirok Csaba szaxofonozását élvezhettük, de mindannyian kaptak szólószerepet. Örülök, hogy a három tavaly is versenyző zenész, idén végre jazzt játszott. A kompozíciók eléggé kidogozottak voltak, bár egyes hangszerekre kisebb figyelem jutott, mint az várható lett volna, így a perkás mintha kívülálló lett volna a színpadon. Kissé hiányzott az erő a játékukból, a rosszaság, a motiváció, a tűz, talán ez utóbbi leginkább. De az sem árt, ha a közönséggel a kommunikáció megindul, de erre a rutinra persze majd az évek alatt szert tesznek.
Az esti koncerten Gyémánt Bálint lemezbemutatóját hallgathatta meg a közönség, ahol a fent hiányolt tűz és energia nem hiányzott, de az egyhangúság sem jellemezte a triót. Sőt, Bálint magával ragadó mesélése, beszéde összekapcsolta a közönséggel. Társai voltak Bartók Vince basszusgitáron és Szabó Dániel Ferenc dobon. Dani ma is fellép majd a New Fossils-szal. Számomra furcsa volt, hogy idén nagyon nagy szakadék volt az esti és délutáni zenekarok között, ami eddig nem volt jellemző. Sajnos nem tudtam végighallgatni a koncertet, hogy kész legyen a beszámoló még a hajnal előtt, de Sztraka Ferenc fotós kollégám élménybeszámolóját megosztom a kedves olvasókkal, aki úgy érezte, hogy óriási plusz energiák szabadultak fel a zenészek játékával, hatalmas dallamíveket írtak le, hömpölygött, áradt a zene és a sztratoszférába jutottak. Szép dinamikai váltásokkal, gyönyörű dallamívekkel varázslatosan játszottak. Nemcsak a lemez anyagát adták elő, hanem Bálint szólóban eljátszotta magával ragadóan az „Over the Rainbow”-t, valamint az „Indigo” és a „White Lies” elhangzott a 2017-es lemezről. Sőt nem maradt ki az a szerzeménye sem, amelyik nem fért fel a lemezre, így csak videón lehet meghallgatni, a „Dancing Dragon”.
Miután a lemez anyaga eklektikus, az elmélyült, romantikus kompozíciókon át a jazz-rockig változatos zenék kerültek fel rá, így még véletlenül sem lehetett egyhangú a koncert. Bálint háromféle gitáron játszott, amelyik épp illett az adott szerzeményhez.
Jó indítás volt a pénteki nap. Ma két trió lép színpadra délután, de ez ne riasszon el senkit, garantáltan különleges produkciókat hallhatnak a Müpában és a Youtube-on. Azért azt ne felejtsük el, hogy az élő zenénél jobb biztos nincs, az energia kevésbé áramlik az online térben, ezt megtapasztalhattuk három éve. Sajnos az esti koncertre már elfogytak a jegyek, így aki nem gondolt előre, lemarad a New Fossils zúzós koncertjéről.
Szavazni csak online lehet: https://www.mupa.hu/programok/jazz-showcase-2024/kozonsegszavazas
2. nap koncertjei - 3. nap koncertjei - Díjátadó
Müpa, 2024. február 16.
Fotó: Sztraka Ferenc, Irk Réka (köszönjük Sztraka Ferencnek a fantasztikus fotókat!)