Néhány név napjaink kiváló jazz-zenészeiből a teljesség igénye nélkül… Terri Lyne Carrington, Esperanza Spalding, Meshell NDegeocello, Melissa Aldana, Nubia Garcia, Anat Cohen, Regina Carter, Linda May Han Oh, Samara Joy, Cindy Blackman Santana, Lakecia Benjamin, Melody Gardot, Gretchen Parlato, Brandee Younger, Martha Sanchez, Alexa Tarantino… és nem utolsó sorban (sőt az elsőben) Mary Halvorson. A gitáros, aki évek óta a DownBeat magazin különböző kategóriáinak nyertese, és akinek legújabb, fantasztikus lemezéről Márton Attila írt remek ajánlót.

És el is érkeztünk mai főszereplőnkhöz, aki nem más, mint Mary Halvorson zenekarának vibrafonosa, egy mexikói születésű ifjú hölgy, név szerint Patricia Brennan. Egy egyre ismertebb (és elismertebb) művész, aki 2022-ben és 2024-ben a DownBeat magazin „rising star” kategóriájának győztese lett a hangszerén, valamint közreműködött Halvorson 2023-ban „Az év albuma”-díjas „Amaryllis” című lemezén, és az azóta megjelenteken is. 2025-ben a sikerek fokozódtak, hiszen nemcsak az „Év vibrafonosa” lett, hanem „Breaking Stretch” című albuma minden más esélyest megelőzve „Az év albuma” címet nyerte el. Fantasztikus siker egy ilyen fiatal előadótól, érdemes elmerülni ebben a zenében, amit a kritikusok ilyen lelkesedéssel fogadtak.

Talán meglepetésnek tűnhet ez az első helyezés, de a listát böngészve kitűnik, hogy a kritikusoktól kapott szavazatai alaposan meghaladták a sorban következőkre leadottakat. Érdekes, hogy a vibrafon (ami önmagában is ritka hangszer) és egy vibrafonos hölgy hogyan tudott ennyire markánsan kiugrani a többiek közül… (bár Patricia kolleganője, Sascha Berliner is kapaszkodik rendesen).

A közreműködő zenészek közül a legismertebb nem más, mint a legendás dobos Roy Haynes unokája, Marcus Gilmore, aki ugyancsak az ütőhangszerek virtuóza. Jon Irabagon nevét is hallhattuk már különböző avant-garde formációkban. A többiekkel is biztos találkozni fogunk még…

Meghallgatva a lemezt, a zene önmagáért beszél. Nem egy hagyományos, vibrafonos által vezetett zenekart hallunk. Bonyolult harmóniák, lüktető ritmusok, kollektív improvizációk… a hallgató figyelme egy pillanatra sem lankadhat. Patricia Veracruz-i származására nem csak az elhangzó darabok jelentős részének spanyol címe, hanem a zenéjében rejlő energiák, ütemek, hangulatok is utalnak. A bevezető szám fantasztikus funky groove-ja, és a három tagú fúvós szekció szinte free-be hajló kórusa már sejteti, hogy különleges élményben lesz részünk. És ez folytatódik tulajdonképpen az egész lemezen keresztül. A dob-ütőhangszerek-bőgő alkotta ritmusszekció gondoskodik a zakatoló, időnként bonyolult ritmusokról, ütemváltásokról. A fúvósok rövid erőteljes szólókat játszanak, illetve együtt szólalnak meg, ha az kell a megfeszített hangzáshoz. A zenekarvezető rövid szólókkal vesz részt az alkotásban, némi elektronikával is fűszerezve, vagy éppen a háttérből színezi a szaxofonok és trombita által gerjesztett féktelen improvizációkat.

A vibrafon már a hatvanas évek eleje óta aktív része a jazz fejlődésének. Bobby Hutcherson, Mike Mainieri, Gary Burton, Milt Jackson (vagy éppen Patricia kedvencei: Walt Dickerson és Steve Nelson) mérföldkövek voltak a hangszer megismerésében. De ha van még tartalék a hangzásban, amit ki lehet hozni, akkor Patricia Brennan ezt meg fogja tenni, ebben biztosak lehetünk.

Nem minden lemezt hallottam a DownBeat kritikusi listájáról, de kétlem, hogy ennél eredetibb és jobb lenne közöttük…

1. Los Otros Yo (The Other Selves)
2. Breaking Stretch
3. 555
4. Palo de Oros (Suit of Coins)
5. Sueños de Coral Azul (Blue Coral Dreams)
6. Five Suns
7. Mudanza (States of Change)
8. Manufacturers Trust Company Building
9. Earendel

Jon Irabagon - (alto and sopranino saxophones)
Mark Shim - (tenor saxophone)
Adam O’Farrill - (trumpet with electronics on tracks 1, 3 and 9)
Marcus Gilmore - (drums)
Mauricio Herrera - (percussion)
Kim Cass - (bass)
Patricia Brennan - (vibraphone with electronics, marimba)