fbpx

COLTRANE ÖRÖKSÉGE // A Coltrane Legacy szextett fergeteges koncertje az Opusban

2024. március 25.

Feltehetően véletlenül alakult úgy, hogy John Coltrane „A Love Supreme” c. zseniális alkotását éppen a közelgő húsvét előtt adta elő, március 20-án az a kiemelkedő hazai együttes, amely a nagy jazzikon örökségének továbbéltetését tűzte ki céljául. Számomra legalábbis aligha lehetett volna ettől felemelőbb Passiót elképzelni, és öröm, hogy éppen a Nagyhéten számolhatok be róla!

Coltrane Legacy az Opusban

„A jazz Messiása”. Ez a merésznek (ha csak nem blaszfémiának) tűnő kifejezés szerepel Trane szülőházán elhelyezett emléktáblán az észak-karolinai Hamlet városkában. Az pedig talán még bizarrabb, hogy Kaliforniában létezik olyan kis keresztény közösség, amely kápolnájában oltárra emelve, feje körüli glóriával, szentként tiszteli a Mestert! És mindezt magam is indokoltnak érzem, mert John Coltrane a jazztörténet leginkább spirituális művésze volt. Ez a szerény, zárkózott, a létezés gyötrelmeit mélyen megtapasztalt ember olyan szenvedélyesen játszott, mintha csak földöntúli erőket akart volna megidézni. Messze megelőzte korát: eljutott a formai kötöttségek feszegetésétől a modális kifejezésen át a szabad játékmódig, az afrikai őshaza és a keleti hatások integrálásáig, valamint az avantgárd szellemiség megvalósításáig. Alighanem legnagyobb műve, az „A Love Supreme” c. ünnepélyes, himnikus zenemű a bizonyíték az elmondottakra… Felesége, a zongorista-hárfaművész Alice elmondása szerint ez volt az egyetlen olyan alkotás, ami úgy keletkezett, hogy Coltrane egy hétig bezárkózva meditált, nem használt semmilyen hangszert a komponáláshoz, minden a fejében született meg. Ahogyan Gonda János találóan állapítja meg: „A monumentális darab voltaképpen egy négytételes szvit, amely viszonylag szabad, modális improvizációból (I. rész), egyszerű, nyolcütemes periodizálásból  (II. rész), modális színezetű blues-sémából (III. rész), és kötött modalitásból (IV. rész) épül fel. A darabhoz Coltrane maga írta a szöveget, a zene és a szöveg egyaránt az ő transzcendentális hitvallása. Nem misztikumba való menekülésről, hanem egy poklokat megjárt, halálához közeledő, teremtő erejű művész kitárulkozásáról van itt szó.” (Csak a pontosság kedvéért: a borítón két Coltrane tollából származó írás olvasható. Az egyik egy Istenhez szóló hosszú ima vagy himnikus szabadvers, a másik pedig egy önvallomás saját hitéről és a lemezzel kapcsolatos mondanivalójáról.)

A felvétel 1964 decemberében készült, a „klasszikusnak” számító Coltrane Quartet előadásában, azaz Coltrane (aki itt csak tenorszaxofonon játszott), McCoy Tyner zongorázott, Jimmy Garrison bőgőzött és Elvin Jones dobolt. Nagy feltűnést keltve már a következő év tavaszán a rajongók gyűjteményébe került. Az akkoriban még egyetlen amerikai jazzmagazin, a Down Beat, amely világszerte nagy tekintéllyel rendelkezett, 1965. április 8-ai számában közölte – az egyébként meglehetősen szigorú kritikus – Don DeMichael hosszú elemzését a lemezről. Az album a lapban nem túl sűrűn előforduló ötcsillagos értékelést kapott!

A nagy jelentőségű zeneművet több alkalommal koncerten is előadták, de lemezfelvétel csak kettő ismeretes: az első egy Franciaországban, az Antibes-i Jazzfesztiválon 1965 nyarán rögzített koncertfelvétel.  A másodikra évtizedeket kellett várnunk, mígnem két éve az Impulse adta ki az 1965 októberében a Washington állambeli Seattle város, The Penthouse nevű klubjában felvett zenei anyagot. Ennek érdekessége, hogy a kvartetthez még további három zenész csatlakozott: Pharoah Sanders tenorszaxofon és ütőhangszerek), Carlos Ward (altszaxofon) és második bőgősként Donald Rafael Garrett). (Lásd Máté J. György lemezajánlóját 2022. ápr. 23.)

Coltrane Legacy az Opusban

Coltrane Legacy az Opusban

Aligha kell bizonygatnom, hogy a kiváló bőgősünk, Orbán György által alapított Coltrane Legacy zenekar milyen magasztos célt tűzött maga elé: a Mester örökségének ébrentartását és továbbvitelét. Gyuri még 2017-ben, Coltrane halálának 50. évfordulója alkalmából határozta el a zenekar életre hívását. Azóta számos koncertet adtak, lemezfelvétel is született és kialakult a mai hattagú formáció. A szextett felejthetetlen március 20-ai koncertjén – ha szabad ezt mondani – a fő „attrakció” a „A Love Supreme” bemutatója volt Oláh Krisztián hangszerelésében, amelyben a zenekar vezetője (és alapítója), Orbán György bőgőzött, Oláh Kálmán Jr. szoprán-, Soso Lakatos Sándor alt- és Molnár Sándor tenorszaxofonon játszott, Oláh Krisztián zongorázott és Pecek Lakatos András dobolt.

Coltrane Legacy az Opusban

A második szettben a Fonó által kiadott bemutatkozó lemezük négy darabját adták elő. Ebből két szám Coltrane örökbecsű kompozíciója volt: a Liberia és a Brazilia, végül pedig a zenekari tagok két szerzeménye is elhangzott: Orbán Györgytől lemezük címadó darabja, a Nairobi és Krisztiántól a San-Yi-Ka. (Egyébként a második szett mind a négy darabja hallható a zenekarnak a Fonó Records által kiadott Nairobi c. albumán. (Lásd Somogyvári Péter lemezajánlóját, 2022. okt. 12.) Itt jegyezném meg, hogy a két magyar szerző által jegyzett kompozíció is szervesen illeszkedett be a zenefolyamba!

Coltrane Legacy az Opusban

Coltrane Legacy az Opusban

Coltrane Legacy az Opusban

Visszatérve a „Supreme”-re, az elmúlt évtizedek során a magyar jazz kiemelkedő képviselői többször repertoárjukra tűzték a művet, de ilyen kolosszális megformálás sohasem sikerült. Még a leginkább emlékezetes előadás 2019 tavaszán ugyancsak az Opusban történt, amikor a MAO tagokból alakult kvartett formáció adta elő a „Legendás albumok” sorozatban. (Molnár Sándor tenorszaxofon, Cseke Gábor zongora, Bögöthy Ádám, bőgő és Csízi László dob.)  De a Juhász Gábor trió feldolgozásáról sem szabad megfeledkeznünk!

Coltrane Legacy az Opusban

Coltrane Legacy az Opusban

A négytételes mű hihetetlen hatással volt a jelenlévőkre, magamat is beleértve. Külön öröm a mi generációnk számára (akik a 60-as években már tizen-huszonévesek voltunk), hogy a gyermekeinknek-unokáinknak számító (jazz)generációk is pontosan értik Coltrane-Davis-Monk (és sorolhatnám) üzenetét, amelyek minden korban és helyzetben érvényesek. Ez tapasztalható a Coltrane Legacy minden megnyilvánulásában.

Coltrane Legacy az Opusban

Coltrane Legacy az Opusban

Közhely számba megy, hogy a zenét írásban visszaadni mennyire reménytelen próbálkozás. Ez hatványozottan érvényes az ilyen szakrális, meditatív zene esetében. A hat hangszer apokaliptikus kórusa, minden muzsikus terjedelmes, mélyen átélt szólói, az egymást követő tételek lenyűgöző lelkisége valami különleges aurát hoztak létre a helyszínen, amely minden jelenlévőt lebilincselt. (ilyenkor érezhető, hogy a minőségi hallgatnivaló egy kisebb terem intim atmoszférájában érvényesül igazán és erre az Opus igazán alkalmas színhely.)

Coltrane Legacy az Opusban

I. félidő          A  LOVE  SUPREME    (A  LEGFELSŐBB  SZERETET)  (John Coltrane)

  • Acknowledgement (elismerés)     /Isten létezésének elismerése, de köszönetnyilvánítást, főhajtást is jelent./
  • Resolution (elszántság, döntés, választás)
  • Pursuance (véghezvitel, az igazság keresése)
  • Psalm (zsoltár)

II. félidő

  • Liberia (John Coltrane)
  • Brazilia (John Coltrane)
  • Nairobi (Orbán György)
  • San-Yi-Ka (Oláh Krisztián)

 

Opus Jazz Club,  2024. március 20.

Fotó:  Irk Réka

 

 

 

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005