A délelőtt indult rendezvény két színpadán egymást követték az események, nem kellett az átállásra várni. A gyerekzenei előadásnak, majd a kis-magyarországi, erdélyi, felvidéki táncszínházi-néptánc bemutatónak, no és a gasztronómiai élményeket kínáló kitelepült borászoknak, pecsenyesütőknek, fagylaltosoknak köszönhetően a tér egyre jobban megtelt, az elsősorban kultúrára szomjazók a színpadok elé, a fűre telepedtek. Réti Nóra az egész napos kultúrprogram csinos háziasszonya a kisszínpadon telt ház, helyesebben telt tér előtt konferálhatta be a nép- és világzene, a jazz és a kortárs zene területén egyaránt otthonosan mozgó Borbély Műhelyt.

A bő évtizede változatlan felállású zenekarban ezúttal egy változás történt, az Oszakai Világkiállításon fellépő Tálas Áron helyére visszaült a Los Angelesből hazaköltözött Szabó Dániel. Annak idején a távozó Cseke Gábort váltotta az ezredforduló táján alakult zenekarban, és már a Borbély Műhely 2008-ban megjelent második, „Homage a Kodály”, majd a következő, „Hungarian Jazz Rhapsody” című lemezén is ő zongorázott. A jazz őshazájában tanult a Berklee-n, öt éven át tanított az UCLA-n, és olyan jól megtalálta mindig a hangot zeneileg, nyelvileg, és a gesztusok szintjén is az amerikaiakkal, hogy muzsikusként is sikerült befutnia, többek között olyan ikonokkal játszott, mint Chris Potter, Peter Erskine, Kurt Rosenwinkel, John Zorn, Lionel Loueke, de közéjük sorolhatjuk bátran az ott élő Németh Ferencet is. Kapcsolata a hazai jazzélettel kint tartózkodása alatt sem szakadt meg, két kompozíciót is küldött, és egyik hazalátogatása során fel is játszott a 2019-ben megjelent „Grenadilla” lemezre. Azóta a pécsi felsőfokú jazzoktatást is elindító zongorista több alkalommal is beugrott a „Műhelybe”, így az alakulástól bőgőző Horváth Balázzsal és a doboknál egykor a vele nagyjából egy időben távozó Baló István helyére érkezett G. Szabó Hunorral, és persze Borbély Mihállyal sem kellett keresnie a közös hangot.

A koncertet nyitó, eredetileg 4/4-ben íródott, majd egy álomból felébredve hármas lüktetésűvé alakított „Nemhárom álom” játékosságával egyből remek hangulatot teremtett. Már ekkor megdőlt az a sajnos igen elterjedt tézis, hogy a gyerekek a főként üzleti megfontolásból nekik írt, bugyuta dalocskákat élvezik. Már Tóth Viktor jazzt bemutató óvodai előadásain is tapasztalhattuk, nem kell gügyögni, ha hagyják őket, ösztönösen ráéreznek a jó zenére, legyen az akár klasszikus, rock, vagy népzene, és természetesen jazz. Sokan családi programként látogattak a Szabadság térre, az első lépéseket nem oly rég megtevő kisgyerekkel. Egyiknek sem görbült sírásra a szája, sőt önfeledten kezdtek ugrálni a ritmusokra, és csillogó szemmel engedték át magukat a zenének akkor is, amikor kicsit fáradva visszabújtak szüleikhez. A „Gyere hozzám estére”, majd a „Donna Lee” balkáni fűszerekkel kevert, bravúrosan magyarított változata alatt már a szólók után is felcsattantak a tapsok, a közben egyre nemzetközibbé vált közönség boldogság faktora az egekbe szökött. Szabó Dániel Peter Erskine és Edwin Livingston közreműködésével 2014-ben, az USA-ban megjelent első lemezének címadója, a fenséges zongora bevezetővel induló „A Song for There” azaz az „Egy dal onnan” Los Angelesben hallgatva az onnan Magyarországról, innen hallgatva az onnan Amerikáról szól, lényegében nézőpont kérdése. A modern akkordokkal fűszerezett népdalszerű ballada után az egykor elfeledett, majd a fiók mélyéről előkerült, és azóta a Műhely repertoárban mindig felcsendülő „Szignál” a legifjabbakat újra alaposan átmozgatta, még a Buda Ferenc csodaszép verse ihlette „Ne rejtőzz el” inkább az összebújás meghitt perceit hozta. Az „Erdély blues” eredetileg 2004 körül a csodálatos fuvolistával, Herbie Mann-nal (1930-2003) került volna lemezre. Mann anyja a romániai Bukovinából való volt, úgyhogy nem véletlenül ragadta meg a téma, és fogadta el a felkérést, csakhogy a sors közbeszólt, és végül a két évvel később Dresch Mihállyal készült „Te+Te” lemezen jelent meg, amelyen a jelen lévők közül csak a szerző, Borbély Mihály és Horváth Balázs játszott, most Szabó Dániel és G. Szabó Hunor is hozzátehette gondolatait.

Végül a magyar szerzők műveit feldolgozó, a „Hungarian Jazz Rhapsody” lemezről Presser Gábor- Adamis Anna slágere, az „Ezüst nyár” még a Távol-Keletről érkezetteket is lázba hozta, az idősebbekben felidéződött a tabáni hangulat, karok emelkedtek a magasba, és mindenki önfeledten, boldogan sodródott a zenével. Ennél pompásabb tűzijátékra nem vágyhattam. Köszönet érte Borbély Mihálynak, Szabó Dánielnek, Horváth Balázsnak és G. Szabó Hunornak!

Budapest, Szabadság tér, 2025. augusztus 20.

Fotók: Somogyvári Péter